Kedves István!
Köszönöm, hogy ilyen őszintén és részletesen megosztottad gondolataidat. A szoborállítással kapcsolatos teológiai meglátásaidat fontosnak tartom, örülök, hogy a nyilvánosságnak szánt leveled teljes egészében megjelenhet, mert olyan teológiai szempontokat fogalmaz meg, amelyek túlmutatnak magán a szoborügyön.
A személyemet érintő megjegyzéseidre nem akarok vitatkozva reagálni, de megrökönyödésemet szeretném jelezni.
Az elmúlt években nemcsak szakmai, hanem személyes szinten is komoly megpróbáltatásokat éltem át. Közvetlenül a kegyelmi ügy után az önkormányzati választási kampány során engem, a családomat és a gyülekezetemet is érintette a Balog Zoltánhoz kapcsolódó nyilvános lejáratás. Püspök Úr a kegyelmi ügyben tanúsított magatartását és döntését nyilvánosan is kritizáltam, ami miatt ma is kapok bírálatot és elismerést egyaránt.
A Református Megújulás Konferenciát erős ellenszélben szerveztük meg, saját időnket, egészségünket és pénzünket tettük bele. Jó lelkiismerettel azért hívtuk össze, mert őszintén hittünk abban, hogy szükség van a párbeszédre és a nyilvános önvizsgálatra. Kezdettől fogva hosszú távú teológiai együttgondolkodásra hívtunk, ahogyan a konferencia felhívásában is szerepelt.
Mindezek alapján a „Balog Zoltán fióka” megjelölést magamra nézve sem találónak, sem igazságosnak nem érzem.
Üdvözlettel,
Tamás